FANDOM


     Csillagok, fáklyák, világítótornyok

Nekem a szerelem örök, neked egy furcsa emlék. Szerettél, nem szerettél, valakivel elcseréltél. Egy hamvadó tűz mellett, mindent elmeséltél, de megfogni a kezem, akkor féltél. Szeretlek, bár nem szeretném.

Amikor először táncoltunk, utoljára éltünk, mert fiatalon, bután, mindent félreértünk. Botladozva éltük életünk, de egyszer levetkőztél,

- Az egy örök rejtély -

Szeretlek, bár nem szeretném.

A melleid, a fények, a tengerpert, s a belső rémek, megmaradtak nekem, mint fáklyák fekete éjben. Gyűlöltük néha egymást, Te mást kerestél, néha megállt a szél. Szeretlek, bár nem szeretmém.

De tudtuk már akkor is,magunktól kell félnünk. Mégis az örömöt, másoktól reméltük. De azt a táncot, soha nem felejtem el. Az volt a kezdet, egy titkos égi jel! Szeretlek, bár nem szeretném. Veled voltam végig, pedig nem kérted. Nagy csatákat vívtunk ködös ellenséggel. Háborúztunk ott, hol az Isten nem véd meg! Mellettem álltál, pedig nem kértem. Szeretlek, bár nem szeretném.

Évről évre álmodtunk - mind elvették! Nem olyan lett a világ, ahogy apáink remélték. De felálltált, s repültél, az Égen csillag lettél. Táncolsz fenn az Égen, mint azon az estén. Szeretlek, bár nem szeretném.

A Te csillagodat esténként az erkélyen nézem, nem tud róla senki - mégis a segítségem. Lehet, bátortalan voltam, lehet, a szerelemtől féltem, lehet, elrontott mindent, a féltett büszkeségem. Szeretlek, bár nem szeretném.

Úttalan utakon, lovasokba tévedsz, kik a fényt kutatják, mely a Nap, a földi élet. Rönköket cipelsz válladon, hogy épüljön templomod, melyet démonok terveztek, de felépítik az angyalok. Szeretlek, bár nem szeretném.

A felhők fölött a pilóták mindig látják a Napot. Minket az élet nem kárpótol. Minket meglopott! Te is én is halkan mondjuk: Egyedül vagyok. De tudjuk összetartozunk, a határ elkopott. Szeretlek, bár nem szeretném.

Volt egy mese, mit olvastunk a viharról, meg a lányról, aki kiállt a partra fáklyával, hogy a társa lásson. Fúj a szél, nincsen kiáltás, hangtalanul élünk. Építjük a ködből, a csendből, éledő reményünk. Szeretlek, bár nem szeretném.

A kapitány nem látta a fényt, sem az égen a csillagot. S a lány ott lassan szoborrá vált, kővé fagyott. Világítótorony lett háborgó tenger partján, sokaknak mutatott utat a lét, s a nemlét fokán. Szeretlek, bár nem szeretném.

Szemeid csillagok, tested az égő fáklya, torony lettél, mely világít, melyet minden hajós láthat. S a viharnak, ha vége lesz, a tenger homokos partján, öleljük úgy egymást, ahogy először kívántál. Szeretlek, bár nem szeretném.

Nekem a szerelem örök, neked furcsa rejtély. Világítasz sok hajósnak, az a tánc, csak régi emlék. Most még süt a nap, de jégesőre várunk, de egy régi mesében egyszer, egymásra találunk.

Szeretlek, Te nem tudod, szeretlek, magam sem értem.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki