FANDOM


RockuiemSzerkesztés

Requiem helyett Rockuiem
2005, augusztus 18 - 13:26

A Kormorán "Rockuiem" címû albuma, talán a zenekar legérdekesebb lemeze. Eredetileg 1989-ben készült, s egy évvel késôbb, 1990-ben került a boltokba. Azt már korábban is érezni lehetett, hogy valami baj van a Kormoránnal.
A zenekar üstökösként tûnt fel az 1980-as évek elején magyar rock horizintján. Senki sem próbálta még úgy és olyan magtától értetôdô módon egyesíteni a magyar folkot és a rock muzsikát, mint a Kormorán, és senki sem tudott egy ehhez hasonló szintézissel olyan dinamikus, modern hangzású zenét játszani mint Koltay Gegely és társai. Az volt ebben az egészben a legfontosabb, hogy kiderült: a magyar népzene dallamvilágát, a dalok belsô szerkezetét úgy termékenyítheti meg a rock, hogy mit sem változik ennek a hagymányrendszernek a lényege. És nemcsaka formavilága marad tulajdonképpen csorbítatlan, de ami a fô, a szelleme sem. A Kormorán éppen ezt a magyaros szellemet megtartva írta azokat a felvételeit, amelyek a "Rockuiemre" kerültek.
Visszatréve a gondokhoz: a Kormoránt úgy az 1980-as évek közepén megakasztotta valami természetesen fejlôdésében. Nem belsô válságok, inkább külsô erôk lehettek ezek, amelyek néhány kirakatprodukción kívül alapjában véve tiltottak mindent ami karakteresen szólt nemzetrôl és hazáról. A Kormorán úgy 1986. táján már odáig jutott, hogy Deák Bill Gyula kísérôzenekara lett, azaz blues-t játszott. A korábbiakhoz képest ez 180 fokos fordulatot jelentetett. Azt viszont már csak "Rockuiem" most megejelent CD-változatának kísérô szövegébôl tudjuk meg, hogy 1989-re a Kormorán komoly válságba került. Valahogy úgy rajzolódott kia zenakar tagjai elôtt a krédés, vagy különbözô énekesek kísérôzenekara marad a társaság, azaz egy haknibandává változik, vagy tovább járj a folk-rock útját, vállalava annak minden következményét, többek között a teljes zenei és egzisztenciális ellehetetlenülést is.
A Kormorán az utolsót választotta. És ennek a választásnak a lenyomata a "Rockuiem".

Farkasok énekeSzerkesztés

Belakható zenei nyelv a Kormorántól

Nem mintha ez lenne a leglényegesebb, de kezdjük a borítóval – a Kormorán új CD-je, a Farkasok éneke című korong ugyanis ritka szép külsőt kapott. Mindezt nemcsak azért érdemes megemlíteni, mert egy lemezzel kapcsolatosan többnyire mégiscsak a borító megpillantásával szerzi az első és fontos benyomásokat az ember, hanem azért is, mert ki tudja, miért, de a magyar borítók jelentős része ügyetlen, esztétikája és üzenete sokszor semmiféle kapcsolatban sincs a korongon hallható zenével. Nem mai probléma, mindez még a bakelitkorszakban, pontosabban a mikrobarázdás lemezek megjelenésével kezdődött, és azóta is tart.
A Kormorán új lemezét semmiféle értékskálán nem érdemes elhelyezni. Ez az együttes már rég önálló zenei intézménnyé vált, így az új CD-it legfeljebb a korábbi lemezeikhez lehet és érdemes hasonlítani. Az biztos, hogy nagyon impozáns az az út, az a fejlődési pálya, amelyet a Kormorán az elmúlt húsz-huszonöt évben megtett. Valamikor úgy kezdte a zenekar, hogy a magyar népdalkincsből merített dallamokat játszott el az angolszász rock jellegzetes eszközeivel. Mára viszont sajátos, dallamszövésében, ritmikájában és hangzásában is egyedülálló, összetéveszthetetlen, csak az együttesre jellemző zenei nyelvet hozott létre magának. Továbbra is a magyar folk és a rock alapjain áll, de ez már nem az elemek házassága, hanem a szintézise. Mindezt nagyon sok járulékos ötlet egészíti ki, amely ugyancsak a szintézis részévé vált. Elegendő itt csak a három énekesre, illetve a hegedű használatára utalni, vagy akár arra is, hogy miként keveredik bele és oldja fel a rock feszes, de "kockázó" ritmusait a magyar népdalkincs sajátos, rubátós ritmikája.
Ha van valami gond ezzel az egésszel, akkor éppen az, hogy a Kormorán szinte semmit sem változtat már jó ideje ezen a csak rá jellemző zenei nyelven. Érdekes művészetfilozófiai kérdés, hogy kell-e egyáltalán változtatni rajta. És hogy a változtatás feltétlenül a fejlődést, méghozzá a minőségi fejlődést és zenei elmélyülést jelentené-e. Hagyjuk nyitva ezt a problémát. Mert tény, hogy zenei értelemben a Kormorán már jó ideje ugyanazokat az élményeket és katarzisokat nyújtja hallgatóinak. Ám ezzel egy belakható és otthonos zenei nyelv jött létre, amely ismerősségével, visszatérő elemeivel éppen azt a biztonságérzetet nyújtja, amit a Kormorán közönsége jóformán csak itt talál már meg a világban.
A Farkasok énekét nem lehet ezzel a direktséggel vádolni. Ettől még ezen a lemezen is nagyon érzékenyen fordul életünk, azaz a mai magyar valóság nagy sorsproblémái felé a Kormorán. Jóllehet ez lenne az egész rockműfaj feladata, ezt már csak kevesen vállalják. Már régóta az uli-buli a divat.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki