Nagyapám Pantol Márton

Nagyapám Pantol Márton

Pincér volt egy nagy hajón,
mely Pestről indult az Al-Dunáig.
Elvette anyám anyát,
ki lengyel is volt meg sváb is.

Az Andrássy úton áll -
kezében fehér kendő -
egy fotó őrzi így emlékét,
s a Liget : a városi erdő.

Koccintsunk az egészségre -
ahogy a régiek csinálták,
A vendéglőben nagyapámnál,
akik a Bástyában még látták.

Ott az éttermében,
szervezte a semmit -
Negyvenhétben elvették tőle,
mert el lehetett venni.

Szerette a nagymamát,
kinek tizenkét testvére -
szétszéledt a világban,
keletnek, nyugatnak, délnek.

Koccintsunk az egészségre,
ahogy a régiek csinálták -
A vendéglőben nagyapámnál
hisz a Bástyában még látták.

Elment tőlünk csendesen,
Ezerkilencszázötvenötben,
elbújt végleg a nagymama
szívében örökre.

Ki levelet írt, hét testvérének
szerte a világba -
kik megmaradtak emlékként,
egy valaha nagy családnak.

Legyen könnyű a föld
évszázados nagyapámnak,
Legyen hajó, mely elviszi
még egyszer az Al-Dunára.

Kezében fehér kendő,
máig ugyanúgy látom -
Nagyapám volt az az ember,
nagyapám : Pantol Márton.

dalszövegek